Tomcsányi Éva

„Hiszek a tánc testet és lelket formáló erejében!”

Művészetek hiányában sokkal silányabb, egyhangúbb lenne az élet. A táncnak, zenének, képző- és színművészetnek – elfogultság nélkül vallom ezt -, még azért is nagyon fontos a helye a színes művészi palettán, mert az emberiséggel szinte együtt született. Őseink rituális szertartásaikat tánccal kötötték össze, a mozdulatok fontosságát, ritmikáját már a sámánok is nagyra értékelték, használták.

Érzelmeinket ma is tánccal, zenével és a különböző művészeti ágakkal fejezzük ki. A tánc például nemcsak a fiatalok kedvelt szórakozása. Igazi lakodalmakban elmaradhatatlan a menyecsketánc, az örömtánc. Társas összejövetelek boldog befejezése lehet a tánc: a tangó ritmusában a forró szeretet, szerelem együttérzését se vonhatjuk kétségbe, a diszkótáncok a tomboló ifjúság kirobbanó életerejét is képesek megmutatni. Az érzelmi kifejezéseink olyan tárházát nyújtja, amelyet még élvezünk is. Fejlesztenünk, gazdagítanunk kell ösztönös művészi adottságainkat.

Amíg a többi művészeti ágaknak kívülálló eszközre is szüksége van, így a zenének hangszerre, a képzőművésznek ecsetre, agyagra, bőrre vagy egyébre, a táncosnak „hangszere, eszköze a teste”.

Testünk ritmikus mozdulatával számtalan érzelmet tudunk kifejezni. Éppen ezért képezni kell a testünket, amely nem cserélhető, életünk végéig a miénk. Becsüljük meg azzal, hogy vigyázunk rá, egészségesebbé, széppé tegyük, és egyben gazdagítsuk érzelmeinket, azok kifejezési módját a megfelelő mozdulatokkal, és emelkedett szép mozgással.

Az igazán szép és jó tánc-, zene-, képző-, színművészet tanulását már kora ifjúságunktól, gyerekkorunktól kell elkezdenünk. Haszna ennek felbecsülhetetlen. A tánc például tetőtől talpig átmozgat, de szépen- arányosan, mert „hangszerünket” ideálissá kell alakítanunk. Egészséges, mert kitűnően megalapozott edzésanyagot nyújt. Fegyelmezetté tesz, hiszen minden testrészünkön kell tudnunk uralkodni és ez érzelmeinkre, akaraterőnkre is kihat. Miért ne tudnánk akkor más vonatkozásban is fegyelmezni magunkat. Megtanít koordinálni mozdulatainkat, és mindez kihat gondolkodásmódunkra, logikai készségünkre.

A Violin Művészeti Iskola igen nagy segítséget nyújt, már gyermekkortól kezdve a különböző művészeti ágak művelésében. Itt a kisiskolás az alapoktól elkezdve fejlesztheti tudását a művészetek terén. A közösségi kollektív jó kapcsolat már érezhető rövid tanulás után is, amikor értékelik egymás szép teljesítményeit, vagy együtt segítik a közös bemutatkozásokat.

Önbizalmat ad a megmutatkozás a nyilvános órákon, gálákon, felszabadítja a sokszor gátlásos gyermekek, növendékek magukba vetett hitét. Érzésviláguk gazdagodása igen jelentős. A zenére történő tánctanulás segíti őket a többi művészeti ághoz való közelebb jutáshoz, a képzőművészethez – színművészethez ugyanúgy, hiszen megismerik idővel a test szépségét, kifejező készségét. Általános műveltségük bővül, ítélőképességük reálisabbá válik. Nemcsak a művészeti ágakban, de környezetükben is jobban észreveszik a szépet, érzelmi életük kibontakozása sokkal gazdagabbá válik.

A Violin elsődlegesen nem hivatásos művészeket nevel, bár nagyon sok felfedezetlen tehetség kap lehetőséget a nagyszerű szaktanárok segítségével, véleményével a hivatásválasztáshoz, továbbtanuláshoz.

Nem utolsó sorban nem elhanyagolható szempont a művészeteket értő, szerető közönség nevelése sem, hiszen sokkal élvezetesebben vágyunk megnézni, értékelni egy művészi produkciót, amiben mi is „némiképp” jártasak vagyunk.

Végül mindezt azért mertem így határozottan leírni, mert eddigi pályám során negyvenezer gyermeket, ifjút tanítottam, és tapasztalataim nagyban igazolják szavaimat.

Őszintén kívánok sok sikert a Violin Művészeti Iskola további vezetéséhez Puskásné Radnó Ágnesnek, valamint összes munkatársának az igényességhez és a szeretetteljes hozzáálláshoz. Az idő igazolni fogja nagyszerű, akaraterős, meggyőző tevékenységüket, mint ahogy azt már az elmúlt évek is tették.

Táncművészet
0%
Balett
0%
Szaktanácsadás
0%
Pedagógia
0%